Azokhoz az írásszakértőkhöz szeretnék most szólni, akik a kérdéses aláírások és kézírásokon kívül a komplexebb megközelítés érdekében, magával az íráshordozók hamisításával kapcsolatban is bővebb információkhoz szeretnének jutni. Úgy gondolom, az írásszakértő képzéseken elsajátított okmányszakértői ismeretek általában elegendőek, de mivel az okmányok és egyéb hivatalos iratok kivitelezése a technika fejlődésével is egyenes arányban nő, így az okmány-illetve-írásszakértőknek is lépést kell tartaniuk a "rohanó világgal".

Hamisított okmányok, okiratok technikai vizsgálata gyakorlatilag azoknak a változásoknak, "műveleteknek" feltárását jelenti, melyeket az elkövető vagy elkövetők valamely okmányon végrehajtanak annak érdekében, hogy azon részleges illetve legtöbbször tartalmi változást hozzanak létre.

A változás és beavatkozás típusától függően a kérdéses okmányok anyagában szinte mindig hasonló és jól körülhatárolható, részben alig észrevehető, vagy láthatóvá tehető elváltozási jellegzetességek keletkeznek.

Leggyakrabban eredeti, vagy használat közben bejegyzett adatok (név, keltezés, érvényesítés, kiterjesztés stb.) megváltoztatására, eltüntetésére és ezek együttes alkalmazására kerül sor.

Főbb formái a következők:

• törlés (mechanikai, vegyszeres)
• fedés
• hozzáírás
• átírás (formai változás)
• felülírás

Ezek a változások akár optikai és kémiai úton mindig kimutathatók.

A személyfényképeket tartalmazó okmányokból eltávolítják az eredeti fényképet és más személyt ábrázoló képpel helyettesítik azt. Ennek során a fényképen kívül az eredeti okmány másik elemét is feltétlenül érinti a változtatás.

• az eredeti fényképet érvényesítő bélyegzőnyomatot (száraz vagy nedves nyomat)
• a fénykép rögzítéséhez használt anyagot (ragasztó, kapcsos fűzés, fóliával történő rögzítést).

A grafitceruzákkal írt szövegek a papírok anyagából mechanikus behatásokkal (radírozással), nyomtalanul nem tüntethetőek el.

Az előfordulhat, hogy az eredeti bejegyzések teljes egészében nem rekonstruálhatók, de a radírozás során keletkező apró sajátosságok (mikrospecifikumok), optikai eszközökkel jól megfigyelhetők még abban az esetben is ha azokat, más erőteljes írással elfedik.

A ceruzaírás, illetve radírozás nyomainak észlelhetőségében, érzékelhetőségében döntő szerepe van a megvilágítás módozatának és intenzitásának.

Kis intenzitású szórt fényben vizsgálva, már szabad szemmel is, de optikai eszközökkel minden esetben fellelhetők a rostirónnal vagy golyósirónnal írt sorok között a radírozott ceruzás írástöredékek.

Ahol a radírozás erőteljesebb, a papíranyag felületi bolyhozódása csak a ceruzával írt sorok vonalában kifejezettebb. Ennek vizsgálata surló fényben rutinfeladatnak számít.

Mikroszkópos vizsgálatok és infravörös fény használatával további apró részletek, kimutatására van lehetőségünk.

A mikroszkóp előhívja számunkra a papír felülethez tapadt mikroszkopikus méretű radírsodralékokat, valamint a felületen elhelyezkedő cellulózrostok közé tapadt grafittöredékeket.

Az infravörös képátalakítók közvetlen képmegjelenítést tesznek lehetővé. Ezek segítségével a szakértői munkában kiküszöbölhető a viszonylag drága és hosszadalmas infravörös fényképezés.

A vizsgálataink folyamán az infravörös képátalakítóval és az infravörös fényképezéssel is ugyanazt a képet kapjuk.

A hamisítások bármilyen típusúak is azok mindig a részek valamelyikével, néhánnyal vagy valamennyivel kapcsolatosak. Ha egy okmányt utánoznak, akkor annak valamennyi (vagy részleges) elemét hamisítani kell, tehát az utánzás az okmány minden részére kiterjed.

Ne feledjük ez csak egy kis szelet az okmányszakértés rejtett világából, hiszen bűnmegelőzés végett nem célszerű, illetve ajánlatos minden rejtett részletet feltárni.