Országos Írásszakértő Intézet

Szorongás és megküzdés- kultúrközi összehasonlító vizsgálat Magyarországon és Indiában

 

Írta:

Bárdi Nóra

szociálpszichológus

 

Az elmúlt években összesen mindegy 5-6 hónapot töltöttem Indiában, ahol kiváló lehetőségem volt közelről megismerkedni India fő vallási irányzatait, az indiai emberek gondolkodásmódját stb. Tanulmányutamon lenyűgözött az indiai emberek spiritualitása, amely életük minden apró mozzanatában ott rejlik; a mindent átható vallásosság (aminek következtében még a falfirkák is szinte kizárólag a szentírásokat idézik), az erkölcsi tisztaságra való nagyfokú vágy és a családhoz való ragaszkodás óriási szerepe.

Mindeközben azonban, mint pszichológust több kérdés is foglalkoztatott: Vajon egyes pszichés zavarok és tünetek mennyire kultúrafüggők illetve kultúra-függetlenek; mely pszichés tünetek származnak specifikus kulturális tényezőből, életmódból? Hogyan befolyásolja a pszichés zavarok gyógyítását a kultúra, hogyan lehetséges a gyógyítás a kulturális tényezők bevonásával? Elgondolkodtatott az is, hogy miképpen alakulhat a pszichés zavarok megítélése és kezelése, amennyiben a terápiás diád két tagja- a gyógyító és a gyógyított- eltérő kulturális környezetből származik?

Feltűnt, hogy az indiai emberek életében számunkra ismeretlen - elsősorban vallással kapcsolatos - félelmek és szorongások is jelen vannak. Éppen ezért, vizsgálataimat egy céltudatosan megszerkesztett szorongás kérdőív segítségével kezdtem el, amelyben rákérdezek az ott élő emberek félelmeire és megküzdési stratégiáira.

Már korábban is megfigyeltem, hogy mennyire eltérően reagál egy átlagos indiai ember a környezetéből őt érő pozitív és negatív hatásokra, mint mi, a nyugati civilizáció tagjai. Továbbá azt is, hogy mennyire meghatározó az életükben az a világkép, amelyet szentírásaik tanításai alapján már szinte az anyatejjel magukba szívnak. Éppen ezért érdekes és fontos feladatomnak tekintettem azt, hogy egy összehasonlító vizsgálat keretében tanulmányozzam két, szellemiségében egymástól szinte teljesen eltérő kultúra tagjainak félelmeit, szorongásait és megküzdési stratégiáit. E kutatáshoz szükséges vizsgálatokat (ti. a kérdőíves lekérdezést) így Indián kívül Magyarországon is elvégeztem, s ezek összehasonlításának eredményeit szeretném röviden bemutatni.

1. Kérdésfeltevések

Láthatjuk, hogy Magyarország és India kultúrájukban, hagyományaikban és életfelfogásukban két gyökeresen különböző ország. Kutatásomban elsősorban arra voltam kíváncsi, hogy ezek a kulturális különbségek manifesztálódnak-e a szorongással és a megküzdéssel kapcsolatban, s ha igen, akkor milyen formában? Vajon a kulturális különbségeknek köszönhetően, különbözik -e a szorongás tárgya és mértéke Magyarországon és Indiában? Léteznek-e "kultúraspecifikus" félelmek és megküzdési mechanizmusok, s ha igen, melyek azok? Van-e különbség a két kultúra között a szorongás vegetatív tüneteit tekintve?

Ahogy a bevezetésben már említettem, indiai útjaim során rendkívül mély nyomot hagyott bennem az a tény, hogy milyen óriási jelentősége van a vallásnak a mindennapi életben. A karma törvénye és az újjászületés a mai napig foglalkoztatja az emberek gondolkodását, illetve az életük minden pillanatában számolniuk kell azzal a szorongató érzéssel, hogy a következő életükben mi vár rájuk. (A Bhagavad Gita a "félelem legveszélyesebb fajtájának" nevezi azt a félelmet, hogy következő életünkben állati létformában születhetünk meg.) Megfigyeléseim szerint, az indiaiak élete (csakúgy mint a magyaroké) tele van stresszel, melyet sok esetben a másvilágtól való félelem motivál. Mindez szorosan összefügg a hinduizmus tanításaival a mindennapi életben is: egy hindunak szembe kell néznie a megfelelő vallásgyakorlással, a szülők által elrendezett házasság elfogadásával, a generációk együttélésével, a szülőkért való felelősségvállalással, a hozomány biztosításával és számos egyéb feladattal.

Vizsgálatomban kíváncsi voltam továbbá arra is, hogy vajon a vallás, mint a szorongás tárgya, és ugyanakkor, mint megküzdési stratégia hogyan jelenik meg a két kultúra összehasonlításában?

 

2. Hipotézisek

Feltételezésem szerint, a kulturális különbségek megnyilvánulnak a szorongással és a megküzdési mechanizmusokkal kapcsolatban is. Véleményem szerint a két ország szorongásainak tárgya és megküzdési stratégiáik szignifikánsan különböznek egymástól. Ennek következtében, nagyon valószínű, hogy léteznek speciális félelmek, amelyek kizárólag az indiaiakra illetve a magyarokra jellemzőek. Ami a szorongás vegetatív tüneteit illeti, előfordulhat, hogy ezen a téren is megmutatkoznak a kulturális különbségek.

Előzetes vallásfilozófiai ismereteim és naiv pszichológiai tapasztalataim alapján, azt feltételeztem, hogy ellentétben a magyarokkal, az indiaiak életében a vallás és egyéb tradicionális szokások (pl: elrendezett házasság) a szorongás tárgyaként jelentek meg. Ugyanakkor a vallás, mint coping erőforrás szintén nagyon lényeges eleme az indiai kultúrának. Véleményem szerint, a magyarok sokkal kevésbé élnek ezzel a megküzdési lehetőséggel, és inkább más megoldásokhoz folyamodnak szorongásuk enyhítésére. Tehát a vallás különleges funkciót tölthet be egy indiai életében: egyrészt lehet szorongást keltő (karma, reinkarnáció, dharma), másrészt segíthet az érzelmi feszültség levezetésében (mantrázás, murtiimádat).

3. Vizsgálati személyek

A vizsgálatban összesen 141 magyar és 115 indiai személy vett részt. Az átlag életkor 28, 91 év volt. (A legfiatalabb vizsgálati személy 18, a legidősebb 61éves volt.) A nemek eloszlása a két mintában összesen: 123 férfi és 133 nő.

Az indiai mintán belül két csoportot különítettem el: a főiskolái/egyetemi hallgatók csoportját és a felnőtt/dolgozó csoportot. A főiskolás/egyetemista csoport tagjai a kalkuttai City College (37 fő) és az University of New-Delhi (30 fő) diákjai közül kerültek ki. A felnőtt/dolgozó minta tagjait a Delhi-Kalkutta útvonalon közlekedő Rajdhani Express vonat utasai képviselték.(48 fő)

A magyar mintán belül igyekeztem az indiai feltételekhez hasonlóan vizsgálati személyeket keresni. A főiskolás/egyetemi hallgatók nagy része a Szegedi Tudományegyetem (56 fő), kisebb része pedig a győri Széchenyi István Főiskola (11 fő) diákjai közül kerültek ki. A felnőtt/dolgozó minta tagjait ebben az esetben egy Szeged-Budapest között közlekedő gyorsvonat utasai, valamint néhány, munkahellyel rendelkező ismerősöm képezte.(46 fő) /lásd: Függelék, 1. táblázat/

1. táblázat

	Indiai minta	Magyar minta
Összlétszám:	115 fő	141 fő
- nő	40 fő	93 fő
- férfi	75 fő	48 fő
Átlag életkor	27,51 év	30,04 év
Iskolai végzettség
- középiskola	58,3%			70,9%
- főiskola	17,4%			19,9%
- egyetem	24,4%			9,2%
Foglalkozás
- fizikai munkás	7,8%			25,5%
- szellemi dolgozó	33,9%			24,8%
- nyugdíjas	1,7%			1,4%
- diák	56,5%			47,5%
Vallási hovatartozás
- Keresztény	1,7%		72,3%
- Zsidó	-		0,7%
- Hindu	87%		-
- Muzulmán	6,1%		-
- Buddhista	0,9%		-
- Egyéb	4,4%		-
- Egyik sem	-		25,5%

Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy ez a szűk réteg nem reprezentálja sem a magyar, sem az indiai populációt, azonban indiai kutatásom során számos tényezőt kellett figyelembe vennem (az alanyok angol nyelvtudása, megfelelő létszám, elérhető vizsgálati személyek, életszerű vizsgálati körülmények, stb.), amelyek legpraktikusabb megoldásának a vonaton történő kérdőívezés bizonyult. (Robert J. Sternberg is valószínű hasonló szempontok figyelembe vétele után döntött úgy, hogy vizsgálati alanyait az utcán szólítsa le, az intelligens emberről kérdezve őket. Sternberg, 1985) A magyar minta összetételében és feltételeiben mindenképpen követni szerettem volna az indiai példát, hogy közel azonos körülmények között történjen a vizsgálat.

4. Vizsgálati módszer

Vizsgálatomat, -mivel nem találtam olyan standardizált kérdőívet, amely a szorongás mindennapi tárgyaira irányul, valamint e két ország kulturális összehasonlítására is alkalmas- az alapoknál kezdtem. Első lépésként több alkalommal ötletbörzét tartottam, amelyben kb. 50 egyetemi hallgató és különböző életkorú ismerőseim segítségével összegyűjtöttem azokat a helyzeteket, állapotokat, amelyektől véleményük szerint a legtöbb magyar ember (beleértve önmagukat is) fél illetve szorong. Második lépésként elgondolkodtam azokon a szorongást keltő helyzeteken (saját tapasztalataimra illetve olyan emberek élményeire alapozva, akik évekig éltek Indiában), amelyek az indiaiak mindennapi életében jelenhetnek meg. Az összegyűjtött véleményeket, javaslatokat figyelembe véve és megfontolva, összeállítottam egy olyan kérdőívet, amely mindkét ország feltételezett félelmeit tartalmazta. Tehát, az indiaiak és a magyarok ugyanazt a kérdőívet töltötték ki, angol és magyar nyelven. (A két különböző nyelvű kérdőív között a személyes adatok tekintetében volt minimális eltérés: a magyarok esetében ugyanis nem volt értelme kasztra és félistenimádatra rákérdezni.)

A kérdőív a részletes személyes adatokon kívül (nem, életkor, lakóhely, iskolai végzettség, foglalkozás, vallás, vallásosság, kaszt, anyagi körülmények) 53 konkrét helyzetet tartalmaz, amelyben a vizsgálati személyeknek 1-5 ig terjedő skálán kellett bejelölniük, hogy az adott szituációval kapcsolatban milyen mértékű szorongást éreznek. A kérdőív második részében 25, szorongást keltő helyzetekben tapasztalt vegetatív tünetre kérdeztem rá, zárt kérdés formájában. A szorongás csökkentése érdekében alkalmazott megküzdési stratégiák felderítésére 10 zárt kérdést illetve 2 nyitott kérdést alkalmaztam. Végül, ezután következett a kérdőív (véleményem szerint) legérdekesebb része: 10 nyitott kérdés, amely a saját kultúrára jellemző félelmekre, a különböző életkorok félelmeire, az egyén visszatérő (negatív) álmainak tartalmára, a szorongás okaira, átélt félelmetes élményekre, szubjektív értékekre és célokra, valamint az élettel való megelégedettségre kérdez rá.

A tárgyalt kérdések kiválasztásánál ügyeltem arra, hogy részleteiben is egységes képet rajzolhassak a szorongásról; valamint nagy várakozással néztem a vizsgálat elé.

5. Vizsgálati körülmények

Amint a "Vizsgálati személyek" című részben már említettem, a két országban történő kérdőívezésnél megpróbáltam hasonló körülményeket "teremteni". A névtelenséget a felvétel elején is külön hangsúlyoztam, remélve, hogy ezzel őszintébb válaszokat kapok ebben a kényes kérdésben. Ami a magyar mintát és az indiai egyetemisták csoportját illeti, a felvétel nyugodt körülmények között, zavartalanul történt, és körülbelül 30-40 percet vett igénybe. (Az indiai egyetemisták esetében a kérdőív kitöltése ennél több ideig tartott.) Ami az indiai felnőtt-mintát illeti, ebben az esetben a vonaton történő kérdőívezésről már nem mondható el, hogy a körülmények teljesen zavartalanok voltak (ami nem is várható el egy ázsiai országban, egy másodosztályú vonaton). Véleményem szerint azonban ez az életszerű helyszín sokat segített az indiai emberek feloldódásában és megnyílásában, sokkal inkább, mint ha a vizsgálat egy csöndes, steril szobában zajlott volna, ami egyszerűen életidegen lett volna egy hétköznapi indiai ember számára. A kérdőívet kitöltő személyek mindkét országban együttműködtek. Az indiaiak - valószínű a számukra szokatlan helyzet miatt- nagyobb érdeklődést mutattak a vizsgálat iránt, mint a magyarok.

6. A feldolgozás

A nyitott kérdések feldolgozása során tartalomelemzési megközelítést alkalmaztam, mely azt szolgálta, hogy leírhatóvá váljanak illetve feltáruljanak azok a főbb kategóriák és dimenziók, amelyek köré az emberek saját kultúrájuk és önmaguk szorongásait építik. A fő módszer a manifeszt tartalom kódolásán alapult. A kérdőívek válaszai alapján egy csoporttársam és én külön-külön állapítottuk meg a kategóriákat, majd a kapott kategóriákat megfeleltettük egymásnak. A két kategória- lista egyezése 78, 8 %- os volt. A fennmaradó nem egyező kategóriákból közösen alakítottuk ki a végleges kategóriákat. Ezután a kapott kategóriák alapján kódoltam a válaszokat. Mivel egy kérdésre a kérdőívet kitöltő személyek több választ is adhattak, így válaszuk egy kérdésen belül akár több kategóriát is érinthetett.

A zárt kérdések feldolgozása ennél jóval egyszerűbb volt, hiszen a különböző szorongást keltő helyzetek, állapotok egy-egy ordinális változónak feleltek meg, amelyek 1-5 értékeket vehettek fel.

Reményeim szerint a zárt és nyitott kérdések együttes alkalmazása változatos és alapos statisztikai képet nyújt India és Magyarország félelmeiről és megküzdési stratégiáiról.

 

7. A vizsgálat eredményei

A demográfiai adatokat tekintve, szignifikáns különbség mutatkozott a két ország között a vallásosság és az anyagi helyzet szubjektív megítélésében. Nem meglepő, hogy az indiaiak szignifikánsan vallásosabbnak tartották magukat, mint a magyarok. Az viszont elgondolkodtató, hogy az indiaiak szignifikánsan többször vallották, hogy jó anyagi körülmények között élnek, mint a magyarok.

(A továbbiakban az eredmények ismertetésénél a félelem és a szorongás kifejezést- Arató Mihály észrevétele szerint, azaz hogy a két jelenség közti határvonal az utóbbi években egyre inkább elmosódott- egymás szinonimájaként fogom használni.)

Az a tény, hogy az indiaiak szignifikánsan vallásosabbak, mint a magyarok, illetve mindennapjaikban fontos szerepet tölt be a vallás aktív gyakorlása, sok esetben meghatározta szorongásuk természetét.

A konkrét félelmeket tekintve, -többek között- az alábbi helyzetekkel kapcsolatban mutatkozott szignifikáns különbség a magyarok és az indiaiak válaszai között:Lásd a 2. táblázatot

2. táblázat:

Konkrét félelmek	India	Magyarország
Rossz karma	+
Reinkarnáció	+
"Marhahús"	+
Szülők elveszítése	+
Túlzott anyagi ragaszkodás	+
Hozomány	+
Környezeti katasztrófák	+
Válás	+
Munkahelyi problémák	+
Születendő gyermek neme	+
Kiközösítés	+
Belső kontroll elveszítése	+
Házassági konfliktusok		+
Vizsga		+
Nyilvános szereplés		+
Határidők betartása		+
Párválasztás		+
Munkanélküliség		+
Tömeg		+
Tökéletességre törekvés		+
Generációk együttélése		+
Büntetés		+

(Az ábrán a +-jel annál a mintánál található, amelyik szignifikánsan jobban szorong az adott helyzettel kapcsolatban)

Az indiaiak szignifikánsan nagyobb mértékben szorongtak a rossz karmától (magyar kérdőívben "megfelelője": halál utáni ítélet, túlvilági kárhozat), hiszen a hindu filozófia szerint bármilyen cselekedet visszahat az emberre; ha nem ebben az életében, akkor a következő születései valamelyikében. Ez szorosan összefügg a következő félelemmel, így nem meglepő, hogy az indiaiak szignifikánsan többször jelölték meg a reinkarnációval kapcsolatos félelmeket. (Ez a fajta szorongás, attól való félelmünket jelenti, hogy következő életünkben esetleg alacsonyabb, nem emberi létformában születünk meg.) Ezenkívül az indiaiak jobban szorongtak attól, hogy egy asztalnál kell ülniük olyan emberekkel, akik marhahúst esznek. (Ismerve a tehén szerepét az indiai kultúrában, egyáltalán nem meglepő, hogy szignifikánsan nagyobb mértékben szoronganak attól a számukra kellemetlen szituációtól, hogy olyan emberekkel üljenek egy asztalhoz, akik egy szent állat húsát fogyasztják, mint a magyarok, akiknek többsége nem is értette, hogy miért került bele egyáltalán ez a kérdés egy szorongást vizsgáló kérdőívbe.)

Valamint az indiaiak nagyobb fokú szorongást éreztek a túlzott anyagi ragaszkodások (túlzásba vitt evés, nemi élet, egyéb anyagi örömök) következményeitől, amely a hindu felfogás szerint megakadályozza a lelki fejlődést és a felszabadulást, hiszen abban az esetben, ha nagyon ragaszkodunk az anyagi élvezetekhez, lehetetlen kikerülni a születés- és a halál körforgásából.

Ezenkívül többet szoronganak a megfelelő hozomány biztosításával kapcsolatban, a környezeti katasztrófáktól, a szülők elveszítésétől, a válástól, a munkahelyi problémáktól, a születendő gyermek neme miatt, a kiközösítéstől, és a belső kontroll elveszítésétől.

A fentiekkel ellentétben, a magyarok szignifikánsan nagyobb fokú szorongásról számoltak be a házassági konfliktusokkal, a vizsgákkal, a nyilvános szerepléssel és a határidők betartásával kapcsolatban, mint az indiaiak.

Nagyon érdekes, hogy a magyarok szignifikánsan jobban szorongtak a párválasztástól, mint az indiaiak, ahol még ma is sok esetben a szülők rendezik el a fiatalok házasságát. (Elgondolkodtató azonban, hogy vajon melyik a "szorongáskeltőbb" helyzet: vállalni a kockázatot, hogy megtaláljuk az "Igazit", beleszeressünk és meg is tudjuk őrizni a szerelmet vagy megbízva a szüleink racionális választásában, elfogadjuk, hogy a szerelem nem elsődleges fontosságú a házasságban és csak később alakul ki?)

Ezenkívül a magyarok jobban szorongtak a munkanélküliségtől, a tömegtől, a tökéletességre törekvéstől, valamint a büntetéstől.

Érthető az az eredmény is, hogy a magyar mintában nagyobb fokú szorongást éreztek a különböző generációk együttélésével kapcsolatban, hiszen Magyarországon kevésbé gyakori jelenség több generáció együttélése, illetve- összehasonlítva Indiával- eltérő az idősekhez való viszonyulás is.

Ami a vegetatív tüneteket illeti, úgy tűnik, hogy a magyarok szorongást keltő helyzetben szignifikánsan több tünetet produkálnak. (lásd: Függelék, 3. táblázat)

Vegetatív tünetek	India	Magyarország
Izomfeszültség, fájások
Fáradékonyság
Forróság-vagy hidegérzés
Szájkiszáradás
Émelygés, hányás
Ingerlékenység
Gyengeség
"Szúrás" a mellkasban
Nyomás-telítettségérzet a hasban
Gyomorégés
Remegés, rángatózás		+
Belső nyugtalanság		+
Légszomj, fulladásérzés		+
Heves szívdobogás		+
Nyirkos kéz		+
Szédülés		+
Hasmenés		+
Hőhullámok		+
Gyakori vizeletürítés		+
Nyelési zavarok		+
Idegesség, izgatottság		+
Koncentrálási problémák		+
Izzadás		+
"Rágódás" a dolgok felett		+
Álmatlanság		+

(A táblázatban a + jel annál a mintánál található, amelyikre szignifikánsan jellemzőbb az adott vegetatív tünet, szorongáskeltő helyzetben. A jel hiánya arra utal, hogy nem volt szignifikáns különbség a két minta között, az adott vegetatív tünetet tekintve.)

A megküzdési stratégiákkal kapcsolatban, az indiaiak szignifikánsan többször vallották, hogy szorongás esetén a vallásból (imából, meditációból, szertartásokból) merítenek erőt, ellentétben a magyarokkal. Úgy tűnik, hogy a magyarok "szorongáscsökkentő módszere" az evéssel történő figyelemelterelés, a mámorító szerek használata (pl: cigaretta, alkohol, nyugtató-kábítószerek), a sport és a szorongás gyökerének céltudatos megoldása, legalábbis az Indiával való összehasonlítás viszonylatában. A magyarok szignifikánsan többször említették, hogy sírnak- szorongásuk enyhítése, azaz "megkönnyebbülés" céljából-, mint az indiaiak. Lásd a 4. táblázatot.

4. táblázat

Megküzdési stratégiák	India	Magyarország
Lelkigyakorlat, vallás	+
Evéssel történő figyelemelterelés		+
Mámorító szerek használata		+
Sport		+
A szorongás gyökerének céltudatos megoldása		+
Sírás		+
Séta		+
Társaságkeresés
Egyedüllétre irányuló vágy
Nem gondolni a problémára
Tájékozódás a problémáról
A szorongás kivetítése agresszió, düh formájában
A probléma "kibeszélése"
Zenehallgatás-zenélés
Segítségkérés szakembertől
Alvás
Meditáció
Olvasás
"Kognitív megoldások"
Kreatív tevékenységek
Alternatív gyógymódok
Tánc
Semleges elfoglaltságok
Tv-nézés, mozi
Állatokkal való foglalkozás

(A táblázatban a + jel annál a mintánál található, amelyikre szignifikánsan jellemzőbb az adott megküzdési stratégia. A jel hiánya arra utal, hogy nem volt szignifikáns különbség a két minta között, az adott megküzdési stratégiát tekintve.)

A szorongásra vonatkozó általános kérdéseknél csupán a szignifikáns különbségeket szeretném megemlíteni. A magyarok (arra a kérdésre, hogy: "Véleménye szerint az emberek az Ön kultúrájában mitől félnek/szoronganak leginkább?") szignifikánsan többször nevezték meg a betegséget, a munkanélküliséget, az anyagi problémákat, a magányt, a halált, a boldogtalanságot és az öregedést a saját kultúrára vonatkozó szorongás tárgyaként, mint az indiaiak. Az indiai csoportban jelentősen több válaszadó nevezte meg a vallással-hagyományokkal, a karrierrel és a státusz elvesztésével kapcsolatos szorongásokat, mint a magyar mintában. (A "vallás - hagyományok" kategórián belül elsősorban az elrendezett házassággal, a karmával, a reinkarnációval, Isten megfelelő imádatával és a kulturális értékek pusztulásával kapcsolatos aggodalmak fordultak elő.) Lásd az 5. táblázatot.

5. táblázat

1. )"Véleménye szerint az emberek az Ön kultúrájában mitől félnek/szoronganak leginkább?"	India	Magyarország
	Vallás- hagyományok	Anyagi problémák
	Karrier	Munkanélküliség
	Státusz elvesztése	Betegség
	Szeretteik elveszítése	Magány
		Megfelelni akarás
		Családi-párkapcsolati pr.
		Kiszolgáltatottság
		Halál
		Boldogtalanság
		Öregedés

(A táblázatban megvastagítva láthatók a szignifikáns különbségek.)

Az egyén szorongásait tekintve (arra a kérdésre, hogy: "A felsoroltakon kívül Ön mitől szorong/fél leginkább?") az indiaiak többször számoltak be a vallással-hagyományokkal és a szeretteik elveszítésével kapcsolatos félelmeikről, mint a magyarok, akik viszont többször említették a betegségtől és az anyagi problémáktól való szorongásukat. Lásd a 6. táblázatot.

6. táblázat

2.) "A felsoroltakon kívül Ön mitől szorong/fél leginkább?"	India	Magyarország
	Szeretteik elveszítése	Betegség
	Vallás-hagyományok	Anyagi problémák

Visszaemlékezve a gyermekkori félelmeikre, a magyarok szignifikánsan többször számoltak be sötétséggel, betegségekkel, közösségbe való beilleszkedéssel, félelmetes filmekkel és állatokkal kapcsolatos szorongásaikról, mint az indiaiak. Az indiaiak többször nevezték meg az iskolai teljesítményt gyermekkori szorongásuk tárgyaként, mint a magyarok. (Egyébként, irodalmi adatok alátámasztják, hogy az indiai gyermekeknél nem ritka jelenség a teljesítményszorongás: Verma, Sharma, Larson, 2002) A két minta gyermekkori félelmeinek összehasonlításában, megjelent még egy érdekes különbség: a szellemektől való félelem, ami szintén tökéletesen beleillik a hindu filozófiába, ahol a szellem létformának jelentőséget tulajdonítanak. Lásd a 7. táblázatot.

7. táblázat

3.) "Gyermekkorában mitől félt/szorongott leginkább?"	India	Magyarország
	Iskolai teljesítmény	Sötétség
	Szellemek	Betegség
		Közösségbe beilleszkedés
		Félelmetes filmek
		Állatok

(A táblázatban megvastagítva láthatók a szignifikáns különbségek.)

A két minta serdülőkori félelmeit összehasonlítva, az indiaiak jelentősen többször számoltak be a pályaválasztással-továbbtanulással, a jövővel és az önmegvalósítással kapcsolatos szorongásaikról, mint a magyarok. Az indiaiakkal ellentétben, a magyar "fiatalokat" jobban foglalkoztatták az olyan kérdések, mint a halál és a külső adottságok. Lásd a 8. táblázatot.

8. táblázat

4.) "Serdülőkorában mitől félt/szorongott leginkább?"	India	Magyarország
	Pályaválasztás-továbbtanulás	Külső adottságok
	Jövő	Halál
	Önmegvalósítás

Az alábbiakban tekintsük át röviden, hogy mitől szorong álmában egy magyar és egy indiai! Vajon van-e szignifikáns különbség az álom tartalma között Indiában és Magyarországon? Az eredmények szerint, a magyarok szignifikánsan több fenyegetettség tartalmú (zuhanás, menekülés, támadás) és ismeretlen helyzettel kapcsolatos álomról számoltak be, mint az indiaiak. /Mindkét mintában, a kérdőívet kitöltő személyek nagy része (India: 66,1%; Magyarország: 56,7%) állította, hogy nincsenek visszatérő, negatív tartalmú álmaik./ Az indiaiak elsősorban szeparációs szorongással és megfeleléssel kapcsolatos álmokat említettek. Ellentétben a magyarokkal, ők kevésbé számoltak be betegséggel, és halállal kapcsolatos álmokról. Lásd a 9. táblázatot.

9. táblázat

5.) "Vannak-e visszatérő (negatív tartalmú) álmai? Miről szólnak?"	India	Magyarország
	Szeparációs szorongás	Fenyegetettség
	Megfelelés	Ismeretlen helyzet

A magyarok szignifikánsan nagyobb arányban magyarázták a szorongást az egyén korábbi traumáival, a neveléssel-környezettel és a biológiai-fiziológiai folyamatokkal, ellentétben az indiaiakkal, akik jobban hangsúlyozták a kognitív folyamatokat, mint a szorongás lehetséges okát. Lásd a 10. táblázatot.

10. táblázat

6.) "Ön szerint mire vezethető vissza a szorongás/félelem? Mi lehet az oka?"	India	Magyarország
	Kognitív folyamatok (elme)	Az egyén korábbi traumái
		Nevelés-környezet
		Biológiai-fiziológiai folyamatok

Arra a kérdésre, hogy "Átélt-e már életében különösen szorongást keltő/félelmetes élményt? Ha igen, mi volt az?", az indiaiak jelentősen több teljesítményhelyzettel kapcsolatos félelmetes élményről számoltak be, mint a magyarok, akik viszont szignifikánsan több halálfélelemmel kapcsolatos helyzetet neveztek meg, mint az indiaiak. Lásd a 11. táblázatot.

11. táblázat

7.) "Átélt-e már életében különösen szorongást keltő/félelmetes élményt? Ha igen, mi volt az?"	India	Magyarország
	Teljesítményhelyzet	Halálfélelemmel kapcsolatos helyzet

A következő kérdést ("Melyek az Ön számára a legfontosabb értékek?"), bevallom, pusztán kíváncsiságból tettem fel, mivel szerettem volna még megfoghatóbbá tenni a két kultúra gondolkodásbeli különbségeit. Az alábbiakban nézzük meg, hogyan alakult az "érték-ranglista" a két ország tekintetében; melyek azok az értékek, amelyek különösen fontos szerepet kapnak egy magyar és egy indiai életében-, legalábbis e vizsgálat résztvevői számára. Lásd a 12. táblázatot.

12. táblázat

8.)"Melyek az Ön számára a legfontosabb értékek?"	India	Magyarország
Legfontosabb érték:	őszinteség	szeretet
2.	család	család
3.	szeretet	barátság
4.	"szülők imádata"	őszinteség
5.	munka	egészség
6.	Isten, hit, tisztelet	becsület
7.	erőszak-nélküliség, barátság	pénz
8.	siker	szerelem
9.	idősek tisztelete, emberség	megbízhatóság
10.	felelősség a szülőkért, boldogság	boldogság
11.	erkölcs, őszinteség önmagunkhoz	bizalom
12.	pénz, idő	hűség, lelki béke
13.	önfegyelem, kedvesség	béke, hit, siker
14.	udvariasság, jóság, figyelem	szabadság, biztonság
15.	-	tolerancia
16.	-	erkölcs, haza

(A táblázatban megvastagítva láthatók a szignifikáns különbségek.)

A fenti táblázatból is látszik, a magyarok szignifikánsan nagyobb arányban nevezték meg a szeretet, a barátságot, az egészséget, a pénzt, a szerelmet, a becsületet, a hűséget és a biztonságot mint fontos értékeket, az indiai mintával összehasonlítva. Ezzel szemben az indiaiak -nem meglepő módon- jelentősen nagyobb arányban említették az erőszak-nélküliséget, az idősek tiszteletét, a szülők iránti felelősséget, a szülők "imádatát", Istent, az emberséget és az őszinteséget önmagunkhoz.

Ellentétben a magyar mintával az indiaiaknak egyáltalán nem jutott eszükbe, a sportot, a hűséget, a szerelmet, a humort, a nyíltságot, a szépséget, a természetet és a hazát értékként feltüntetni. Míg a magyarok közül senki nem fogalmazta meg, hogy az udvariasság, a pontosság, a szülők áldása (véleménye), az idősebb generáció tisztelete, a szülők iránti felelősség és az önfegyelem értékes számára.

Véleményem szerint egy személyről nagyon sokat elárulnak a céljai, ezért tartottam fontosnak a kérdőívben erre is rákérdezni. Nagyon érdekes, hogy a fenti kérdésre az indiaiak nagyobb arányban számoltak be a karrierrel, a szülőknek való megfeleléssel, a környezetnek való megfeleléssel, a szülők boldogságának elősegítésével kapcsolatos céljaikról, valamint "deklaratív-jellegű" célokról. (A "deklaratív-jellegű" célokhoz soroltam az emberiség jólétével kapcsolatos "nagyszabású" terveket, mint a kasztrendszer megszüntetése, az emberiség felszabadítása a szegénység/ betegség/ elnyomás alól, stb.) Szemben az indiaiakkal, a magyar mintában egyáltalán nem találhatunk szülőkkel kapcsolatos célokat (szülőknek való megfelelés, a szülőket boldoggá tenni, felelősség a szülőkért). A magyarok szignifikánsan nagyobb arányban nevezték meg az anyagi javakkal, az egészséggel, a harmóniával, gyermekeik segítésével és a családdal/családalapítással kapcsolatos céljaikat, mint az indiaiak. Lásd a 13. táblázatot.

13. táblázat

9.) "Melyek az Ön legfontosabb céljai az életben?"	India	Magyarország
Legfontosabb cél:	karrier, munka	család /családalapítás
2.	család	karrier, munka
3.	megfelelni a környezet elvárásainak	anyagi javak
4.	szülőket boldoggá tenni	harmónia
5.	harmónia, boldogság	boldogság
6.	deklaratív célok	önmegvalósítás
7.	emberség, önmegvalósítás	egészség
8.	szülőknek megfelelni, önképzés	gyermekeik segítése
9.	felszabadulás az anyagi világból	önképzés, tanulás
10.	pénz	emberség

(A táblázatban megvastagítva láthatók a szignifikáns különbségek.)

"Ha megtehetné, mit változtatna az életében?"- Ezt a kérdést elsősorban azért tettem fel, mert nagyon szerettem volna megvizsgálni, hogy a kulturális értékek/normák, a társadalom íratlan szabályai és elvárásai hogyan, milyen formában tükröződnek ilyen jellegű vágyainkban. Az eredmények szerint, a magyarok többször számoltak be arról, hogy magabiztosabbak szeretnének lenni, többet törődnének szeretteikkel, és változtatnának anyagi helyzetükön. Ezenkívül, a magyar mintában tendenciózusan több olyan válasszal találkozhatunk, mint: más férjet/feleséget választana, többet utazna és több időt fordítana magára. Úgy tűnik, az indiaiak esetében itt is megjelentek a "deklaratív-jellegű" válaszok. (Az indiaiak tendenciózusan többször vallották, hogy valaki más (családtag, barát) attitűdjét/ egészségét /életkorát szeretnék megváltoztatni, valamint szívesen visszamennének az időben, és újraélnék gyermekkorukat.) Lásd a 14. táblázatot.

14. táblázat

10.) "Ha megtehetné, mit változtatna az életében?"	India	Magyarország
	Deklaratív-jellegű válaszok	Magabiztosabb lenne
		Többet törődne a szeretteivel
		Változtatna anyagi helyzetén

 

Konklúzió

Előzetes elvárásaimnak megfelelően, a félelmek és megküzdési mechanizmusok remekül beleilleszkedtek az adott kulturális kontextusba. Tehát, az eredmények szerint -hipotézisemnek megfelelően-, az indiaiak életében a vallás kettős funkciót tölt be: egyrészt a szorongásuk/félelmeik jelentős tárgyát képezi (reinkarnációval, kedvezőtlen karmával kapcsolatos félelmek), másrészt viszont a vallás gyakorlása szorongásuk enyhítésére is szolgál (ima, meditáció, mantrázás). A vallás tudományosan is bebizonyított szorongáscsökkentő hatását számos tanulmány megerősíti. Ellentétben az indiaiakkal, a magyar mintában nem voltak jellemzőek a vallással kapcsolatos félelmek, valamint a szorongás csökkentése érdekében alkalmazott megküzdési mechanizmusok is más jellegűek voltak. Az indiai mintára tehát, elsősorban a vallással-hagyományokkal, a társas kapcsolatokkal és a szülőkkel kapcsolatos szorongások voltak jellemzőek. A nyitott kérdések válaszai alátámasztották a korábbi kutatási eredményeket az indiaiak teljesítményszorongásával kapcsolatban. A magyar minta válaszai között viszont szignifikánsan többször fordultak elő párválasztással-, házassági konfliktusokkal, betegséggel és anyagi problémákkal kapcsolatos félelmek. (Tekintettel arra, hogy számos kutatás igazolta a teljesítményszorongás jelenlétét Indiában, mégis, a kérdőív zárt kérdéseinek eredményei azt tükrözik, hogy a magyarok szignifikánsan jobban szorongtak a vizsgákkal, a nyilvános szerepléssel és a határidőkkel kapcsolatban, mint az indiaiak.) Továbbá, úgy tűnik, hogy -szorongást kiváltó helyzetekben- a magyarok szignifikánsan több vegetatív tünetet produkálnak indiai társaiknál.

A jövőben - a hitelesebb eredmények érdekében- érdemes lenne bevonni a vizsgálatba a szegényebb, falusi indiai rétegeket, valamint elvégezni az egyes kultúrákon belüli összehasonlítást is: létezik- e összefüggés a nem/iskolai végzettség/ vallás/vallásosság/ kaszt/élőhely és a szorongás tárgya/mértéke valamint a megküzdési mechanizmusok között? Ez azonban már egy következő kutatás tárgyát képezi.