Országos Írásszakértő Intézet

Gyurán Erzsébet
grafológus

DEPRESSZIÓ  A  KÉZÍRÁSBAN
Esettanulmány

Gyurán Erzsébet, grafológus vagyok. 2005-ben tettem emeltszintű grafológusi vizsgát.  Egerben működő  Országos Írásszakértő Intézet Kft tanárai által sajátíthattam el a grafológia tudományát, és szakdolgozatom egyik témájaként egy depressziós esetet választottam.
Címe: A   DEPRESSZIÓ  " NAGY  ÚR" !
Ahhoz,  hogy igazán megértsem a duktor pszichés állapotának  kivetülését írására, s hogy hitelesen, és szakszerűen dolgozzam fel  gondjait, problémáit  pszichológiai  szempontból is, nagyon sok orvosi szakkönyveket, folyóiratokat, depressziós eseteket olvastam,  tanulmányoztam. 
Így sikerült jobban megértenem ezt a fajta "NÉPBETEGSÉGET".
Tanulmányommal:
- Egyrészt segíteni szeretnék azoknak az embereknek, akiknek életébe már valamilyen szinten befurakodott a depresszió, de ők maguk még nem tudnak róla, nem sejtik, hogy baj is lehet. 
- Másrészt segítségül lehetek azok számára is, akik életét már jelenleg is uralja.
- Harmadrészt pedig azoknak, akik nem betegek, de környezetükben  bármikor megtapasztalhatják a leírtakat, figyelmeztetni, és segítséget tudjanak nyújtani a rászorulóknak.

" Nincs a testnek oly baja, mi ne a lélekben gyökerezne! Ennek megfelelően a lélekről való gondoskodás tán még fontosabb is, mint a testi edzettség. Bár alighanem akkor járunk a legközelebb az igazsághoz, ha úgy fogalmazunk: a kettő nagyon is összefügg, a test és a lélek egymás mankói az egészséghez vezető úton.
Figyelem: a depresszió nem összetévesztendő az időnként mindnyájunknál előforduló ( és teljesen indokolt ) elkeseredettséggel, rossz hangulattal, szomorúsággal!
… ha nem vesszük komolyan, ha nem kezeljük, súlyos betegség is lehet.
- a depresszió az öngyilkosság előszobája! - Olyan pokol, amelyből kiszabadulni - akár csak egyetlen napra is - minden fáradtságot megér. "
(Albert Györgyi: Miért pont  én ? című könyvéből)
A depresszió
A  WHO adatai szerint  az egyik leggyakoribb mentális betegség, ami napjainkig  közel 1 millió embert érint Magyarországon is. Tizenöt éve a negyedik helyen áll  a civilizált társadalom számára legnagyobb terhet jelentő betegségek listáján. A prognózis szerint 2020-ra az első lesz.
Élete során minden száz emberből legalább tizenkettő átesik egy súlyos depressziós epizódon. Akadnak azonban, akik tartósan betegek lesznek. A betegség lefolyása hosszadalmas, ciklikus, vissza-visszatérő, sőt az esetek nagy részében egész életen át elkíséri a beteget. Ezért nem mindegy, hogy egy depressziósnak milyen az életminősége a kezelések alatt, milyen gyakori a visszaesés.
A depresszióra többféle tünet, illetve tünet együttes is jellemző.
A  általános tünetek az alábbiak:
- állandósult szomorú, szorongó vagy üres érzés
- túl sok, vagy túl kevés alvás, éjszakai, vagy túl korai ébredés
- csökkent étvágy és súlycsökkenés, vagy étvágyfokozódás és súlynövekedés
- az érdeklődés elvesztése olyan dolgok iránt, amelyek régen örömet okoztak, ide tartozik a szexualitás is.
- ingerlékenység, nyugtalanság
- állandósult testi tünet, ami a kezelésekre nem reagál, pl. krónikus fájdalom, vagy emésztési zavarok
- kimerültség, vagy energia csökkenése
- bűnösség és értéktelenség érzése, reménytelenségérzés és pesszimizmus
- önsértések, az önértékelés/önbecsülés csökkenése, pesszimizmus, öngyilkossági  gondolatok
- koncentrálási, emlékezési zavarok, döntési  nehézségek

A betegség jelentkezését nem mindenki azonos módon tapasztalja meg. A betegek kétharmada nem fordul orvoshoz, mivel nem is gondolják, nem tudatosul bennük, hogy betegségről van szó.  Egyértelműen csak kifáradásnak, elfásultságnak, illetve külső negatív életeseménynek tulajdonítják hangulatbeli változásukat. Múló rosszkedvnek, szorongásnak, önértékelési zavarnak, vagy valami hasonlónak titulálják, amit igazán nem is olyan könnyű megmagyarázni.
A szorongás, a félelem a kudarctól megtépázza az önbizalmat. Egyre kevesebbre értékeli magát, bizonytalan, nincsenek "miheztartási" pontok az életében, támaszt keres, én-vezetési labilitások jelennek meg, félelemben él.
A félelmek, a szorongások nem engedik a személyiséget kiteljesedni. A képességei alatt tud csak teljesíteni. Jellemző az óvatosság, nehézkes a beilleszkedés és az oldódás. A félelem kiválthat dacot, akaratosságot, agressziót is. A csökkent önértékelés nagyban befolyásolja az ember élettudatát, azt, hogy hogyan éli meg a hétköznapok valóságát, mekkorának tartja magát, mekkorának  látja magát mások szemének tükrében.

" A depressziót  sokan tartják az érzékeny emberek betegségének. Ha pedig így van, nagyon is helyén való a tépelődés. Hiszen tapasztalataim szerint épp az önmarcangoló típusokból lesznek a legkönnyebben depressziósok, akik megbetegedve csak még tépelődőbbé válnak.
Így aztán nagyon is helyénvaló, ha én mint depressziós a betegségem okát keresem. Legalább annyira izgat, hogy mi váltotta ki, mint hogy miképpen lehetne kikászálódni belőle. "

Az általánosságban említett depresszió az úgynevezett hangulatzavarok körébe tartozik, ami nem más, mint az érzelmek és az érzések zavara.
Kialakulásának okaként általában két csoportot szokás említeni, az egyiknél genetikai, a másiknál társadalmi és környezeti tényezőkkel kapcsolatos okokat kell keresnünk.
Jelenlegi kutatások mutatják, hogy az öröklődés kétségtelennek látszik, de a folyamat pontos részletei jelenleg még tisztázatlanok. A másik esetben pl. az életesemények, a családi légkör, a nevelési módszerek, de gyakran stresszt okozó életesemények is hozzájárulhatnak a hangulatzavarra hajlamos személyiség kialakulásához.

"  …a depresszióm első jelentkezése idején kezdett el gyötörni a  
kétely: Lehetséges, hogy  egész eddigi életemben szerepet játszottam?
Pedig odabent dörömböl az igény, hogy máshogy kellene élnem. "
"…az alapvetően pozitív beállítottságú, erős lelkületű, magabiztos  emberek egy  ilyen dilemmánál nem esnek kétségbe.  Szépen átgondolják az életüket a maguk ráérős, lassú tempójában és váltanak. Van bátorságuk váltani.  Legfeljebb tévednek. És akkor mi van? Majd váltanak újra. "

Pozitív pszichológia
"A tudósok szerint sokkal többet tehetnénk azért, hogy jobban élvezzük életünket. Van egy közismert mese a boldogságról, sok kultúrában megtalálható.
Valahogy így hangzik:
" Élt egy nagyon boldogtalan királyfi. A király szétküldte a hírvivőit mindenfelé, hogy találjanak egy olyan inget, amelynek egy boldog ember a tulajdonosa, és azt hozzák el a boldogtalan királyfinak, mert a tanácsadók szerint csak akkor gyógyulhat meg, ha ezt az inget viseli. Hosszas keresés után végül egy valakit találtak, aki igazán elégedett volt az életével - egy nagyon szegény embert. Neki azonban még inge sem volt. "

A pszichológusok évtizedeken keresztül elsősorban a betegségek gyógyításával voltak elfoglalva, és nem az egészségesek életének jobbá tételével. Ma már a hozzáértő szakemberek mind nagyobb tábora dolgozik azon és kutatja azt, hogy miként is lehetne jobbá tenni az életünket. Három évvel ezelőtt Martin Seligman pszichológus, az Amerikai Pszichológiai Társaság elnöke megfogalmazta kollégáinak, hogy mit is tekint pozitív pszichológiának.
A pozitív pszichológia mint mozgalom az emberi erősségekre összpontosít, és nem a gyengeségekre.

A pozitív pszichológia segít az embereknek a boldogság folytonos fenntartásában és kiteljesítésében. Miután a kutatást jelentős összeggel támogatták, - a mozgalomban részt vett több, mint hatvan tudós -, már valódi eredményt tud felmutatni. Állítják: a boldogság tanulható, ápolható. A depresszió évtizedeken át tartó kutatása eredményeként milliók kaptak segítséget, lettek kevésbé szomorúak, de nem feltétlenül boldogabbak. A kutatók most olyan kérdésekre is választ kerestek, hogy mi az, ami nem teszi boldoggá az embereket? Azt találták például, hogy az alapvető szükségletek kielégítése nem mutat szoros összefüggést a boldogsággal. Ugyanígy az intelligencia, a rang vagy a napos idő sem. Egyre több embernek emelkedik a jövedelme, van jobb autója. Nemcsak az újdonságok, de az ilyen változások sincsenek kapcsolatban a valódi problémákkal,  például ha valaki attól fél, hogy  senki nem szereti. Az erős kötődés a  házasságban, a családi összetartás és a barátság jó előjelzője a boldogságnak ugyanúgy, mint a gazdag szellemi élet és a jó önértékelés. A remény nagyon fontos, mivel az élet értelmét adja. Valószínű azonban, hogy a boldog emberek már az indulásnál rendelkeztek mindezzel. Az okokat keresve a kutatók úgy találták, hogy a dolog mindkét irányból működik. Abban segítve az embereket, hogy egy kicsit boldogabbak legyenek, elindítható egy folyamat, amely erősíti kapcsolataikat, a remény megújítása pedig a boldogság spiráljának általános felfutását eredményezi. Ikervizsgálatok alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a boldogságra való képesség fele arányban öröklött. Elmozdulni a saját mintáinkról - az azt jelenti, hogy velünk született személyiségjellemzőink, a tanult gondolkodási szokásaink és a környezetünk ellen dolgozunk, vagy akár mindhárom ellen is. Ez nem könnyű. Ha azt szeretnénk, hogy megőrizzük boldogságunkat, vagy azt magasabb szintre emeljük, akkor el kell köteleződnünk az iránt, hogy minden nap olyan dolgokat csinálunk, amelyek boldoggá tesznek bennünket. Az egyik lehetséges út, hogy találjunk jó célokat és kövessük azokat. Nem szerencsés, ha megfoghatatlan vagy túl általános célokat tűzünk ki, olyant például, mint "legyek valaki".
A boldogság erősítésének másik módja az, hogy ápoljuk pozitív érzéseinket. A jó érzések tágítják gondolkodásunkat, új utakat nyitnak meg gondolataink számára. A negatív érzelmek szükségszerűen szűkítik gondolkodásunkat. A pozitív érzelmek és a gondolkodásunk tágulása kölcsönösen egymásra épülnek. Jó problémamegoldóvá válva az emberek érzelmi élete is jobbá, gazdagabbá válik. További kulcs a környezet, a biztonságos környezet ugyanis lehetőséget teremt a boldogság virágzásához.
Amíg az optimizmus előfeltételezi az emberek pozitív érzelmeit, addig a pesszimizmus a  depresszió " petri csészéje".
Az optimista gondolkodást  " ha egyszer alkalmazod, jobban érzed magad, és akkor a továbbiakban is folyamatosan alkalmazni fogod.
Az optimisták a rossz dolgok okait kívül keresik, míg a pesszimisták saját magukat okolják a problémákért. "               
A depresszió jelenlétét, a szorongást, az önértékelési zavarokat a kézírásban a klasszikus grafológia módszerével nagyon jól ki lehet mutatni.

- írástér balra és  felfelé tolódása
- kicsi, szűk margók
- betű és kötővonal szögesedés
- középzóna magassága a standard 3 mm-nél kisebb
- én-kép betűk szűkösek
- süllyedő - emelkedő sorirány váltakozása
- ritmuskiesések, megzavart ritmus
- kötetlenség 
- kicsi kötővonalak vagy egymásra írt betűk
- kicsi nyomaték
- betűnagyság és szélesség ingadozás
- szűkös másodlagos szélesség
- zsúfolt íráskép  ( esetleg nagy sor-és szóközzel )
- monoton vonalvezetés
- már kis távolságokon is erős dőlésingadozás
- helyesírási problémák
- félben hagyott szavak,  mondatok

Írásminta

Fogadjuk el és alkalmazzuk tehát a következő alapvetéseket, melyeket ismert pszichiáterek, mentálhigiénés szakemberek szántak  segítségül és  megfogalmaztak meg!

- „Jogunk van átélni érzelmeinket, amit el is kell fogadnunk!
- Meg kell találnunk hozzá a legmegfelelőbb szituációt és környezetet!
- Meg kell ismernünk gyenge pontjainkat!
- Ha rájövünk arra, hogy melyek azok a helyzetek, amelyek elszomorítnak, vagy  amik kihoznak a sodrunkból, ez a tudás segítséget nyújthat a   depresszió, a distressz    elleni védekezésben is, mert mi emberek erősebbek vagyunk!
- A pozitív gondolkodásunk  segítségünkre lehet!
- Fejlesszük adottságainkat és érdeklődésünket! 
- Gyakran van úgy, hogy minél többet tudunk egy dologról, annál   érdekesebbnek tűnik. Ráadásul, ha készségeinket kifejlesztjük az érdeklődésünk irányába, támogatja önbecsülésünket is.
- Legyenek kapcsolataink! Társas lények vagyunk. Igényeljük az emberek támogatását, vigasztalását.

Ha minden figyelmünket saját problémáinkra fordítjuk, egészségtelen önmagunkba feledkezés lesz az eredménye. Sokszor tisztább képet kaphatunk a bajok természetéről, esetleg megoldásának lehetőségeiről, ha másokkal is megosztjuk problémáinkat. Emellett saját értékeink átélése, önbecsülésünk is megerősödhet, ha mással, másokkal is megosztjuk problémáinkat, valamint ha foglalkozunk mások hogylétével és nem nyomják ránk a közömbösség jelzőjét.
- Tudnunk kell, mikor kell segítséget kérni!
- Az önbecsapás nem segít abban, hogy a problémákat megoldja, és eközben meggátoljuk saját magunkat az objektív látásban. Ahogy sok minden okozhatja a depresszió kialakulását, sokfajta eszköz áll rendelkezésünkre, hogy legyőzzük magunkban a hajlamot és felvértezzük magunkat a kikerülhetetlen külső és belső tényezők ellen.

A torna jótékony hatása
" A torna hatására egy folyamat megy végbe szervezetünkben. A testmozgás izommunkával együtt jár, amihez fokozott oxigén felvétel szükséges. A mozgás hatására a keringésben is változások jönnek létre. Így a mozgásnak komplex élettani hatása van, ami az egész személyiséget érinti. Gyorsul a vérkeringés, nő a pulzustérfogat, a szívösszehúzódás száma is nő. Több vér áramlik az izmokhoz, a vérnyomás emelkedésével nő a légzési perctérfogat is, tehát nő az oxigénfelvétel. Az anyagcsere fokozódik, a vércukorszint és az adrenalin szint emelkedik, endorfin termelődik. A mozgás a fentiekben leírt élettani hatások mellett csökkenti a szorongást, fokozza a beteg jó közérzetét. Aktivizálja a beteget a  cselekvés elhatározására, az akarat összpontosítására, az eltervezett mozgás elvégzésére, ami játékos formában is végezhető.
Csökken a lelki feszültség, mert a mindennapi valóság gondolatára a mozgásra való koncentrálás miatt nem jut idő. A mozgás és játék öröme, a nevetés kiszabadít a lehangoltság fogságából, csökken a szorongás, a gyakorlat nehézsége a  " kihívás " arányos  az egyén cselekvési képességével.

Az elme és test ezáltal felkészül a hasznos teljesítményre, a kitartást igénylő erőfeszítésre.
A feladatokra való koncentrálás nem hagy helyet az elmében a kellemetlen gondolatoknak, kiszorulnak onnan. Így elmondhatjuk, hogy a torna során kialakul, illetve erősödik  az összetartozás érzése, egymás segítése, egymáshoz való alkalmazkodás képessége, az együttörülés élményének átélése, a reakcióképesség és gyorsaság nő, nő a figyelem, koncentráció képesség is, kialakul sikerélmény melyet átélhetünk,  és erősödik az önértékelésünk, és lassan  kiegyensúlyozottá válunk.

Ha a kiegyensúlyozott élethez megtaláljuk a legfontosabb " kellékeket " :
- a kiegyensúlyozott étrendet
- a fent említett rendszeres testmozgást
- a természetes fénynél  szabadban töltött időt növeljük
- több fényt engedünk szobánkba, munkahelyünkre
- keressük  a társas kapcsolatokat
- keressük a másokkal való törődést
- hallgassunk zenét
- szeretet adjunk, és kapjunk
- és ha van időnk végiggondolni napjainkat, ha olyan tevékenységet végzünk, melyben örömünket leljük, akkor tapasztalhatjuk, hogy van és lesz erőnk és képességünk az életünk kézben tartására. Fontos, hogy tisztában legyünk önmagunkkal, erősségeinkkel, gyengeségeinkkel, erényeinkkel, és hibáinkkal, hogy újra tudjuk értékelni magunkat ahhoz, hogy teljesen visszanyerhessük önbizalmunkat, önbecsülésünket.

Ha kell, változtassunk ! ”

Felhasznált irodalom:

Országos Írásszakértő Intézet Kft. Eger, Szakdolgozat 2005.: Gyurán Erzsébet 
A grafológia kézikönyve: Dr.Agárdi Tamás - Dr. Szidnai László
A grafológia alaptankönyve 2.:F.Visnyei Irma - Gulyás Jenő István-Katona Ágnes - V. Vékony Györgyi
Miért pont  én ? A depresszió szorításában: Albert Györgyi
www.gallup.hu/oktatas anyagából