Országos Írásszakértő Intézet

Gyurán Erzsébet
grafológus

Beszéd és Írás

MINT KOMMUNIKÁCIÓ

Kedves grafológus hallgatók, olvasók!

Jegyzetemmel egyrészt segítséget szeretnék nyújtani azoknak a hallgatóknak, akik a grafológusképzés 3. évében az emeltszintű grafológusi vizsgájukra készülnek, másrészt pedig magát a kommunikáció fogalmát, összetevőit "dióhéjban" megismertetném azon olvasókkal, akik ez irányban némi érdeklődést mutatnak.

A kommunikáció szót sok helyen és sokféle jelentésben megtalálhatjuk. A XX. század végére világviszonylatban is közkedvelt, használatos fogalommá vált.

MI IS A KOMMUNIKÁCIÓ? Interakció.

Az információk cseréje, melyek mindig egységben szerepelnek valamilyen információ jelekkel, hordozókkal, jelrendszerekkel.

Az információ lehet:
- tömör, a megértése akár lehet szituációfüggő is
- lehet felesleges információ bőség, amikor a "lényeges" a kevés, és sok a "töltelék".

A grafológia kézikönyvben az alábbi megfogalmazást találhatjuk:
"Az általános kommunikációelmélet szerint minden olyan esetben kommunikációról beszélhetünk, amikor két vagy több tényező (személy, élőlény, dolog, stb.) között bármilyen kölcsönhatás, információcsere lép fel. Ha a kommunikáció szót halljuk, elsősorban emberek közötti információk közléscseréjére gondolunk."

Az idegen szavak és kifejezések szótárában a kommunikáció négy jelentését olvashatjuk:

- tájékoztatás (hír) közlés

- hírinformációk közlése vagy cseréje valamilyen közlésre szolgáló eszköz, illetve jelrendszer segítségével,

- gesztusok  - közlemények - érintkezés

- mimika stb.

Tehát valamilyen kapcsolatban álló felek egy általuk kialakított jelrendszerrel képesek közölni egymással valamit, ilyen módon befolyásolni tudják egymás viselkedését.

"Jel az, ami az érzékelésnek önmagát, a léleknek pedig önmagán kívül valami mást tár elébe."
(AUGUSTINUS; Vallomások. 1982)

Aszerint, hogy a kommunikáció létrejöttének, vagy megjelenésének folyamatában közreműködik-e valamilyen szándék, vagy sem, a jeleket két csoportba szokták sorolni.

1. Természetes jelek, melyek kialakulásában semmiféle szándék nem mutatható ki. (pl. füst a tűz jeleként, a dörgés a villámlás előzményeként, stb.)

2. Mesterséges jelek, amelyek valamely közösség által megegyezés alapján jöttek létre. (pl. a nyelvek, a jelképek)

Az információcseréhez szükség van:

adóra (küldőre),           vevőre (befogadóra),    egy csatornára, vagy egy közegre mely az adót és a vevőt összeköti


egy információra, amelyet                                     közös kifejezőeszközre, kódra,
az adó és vevő eljuttat a csatornán,                        (pl. nyelv) mely a megértést szolgálja

NEM LEHET NEM KOMMUNIKÁLNI!
Ez annyit jelent, hogy minden emberi megnyilvánulás - még a hallgatás, a nem cselekvés is - kommunikáció, hisz az is jelent és üzen valamit.

A kommunikáció folyamata lehet:
- egyenrangú (szimmetrikus), ha a partnerek közötti viszony egyenlő (pl. barátok, munkatársak, osztálytársak)
- egyenlőtlen (kiegészítő), ha a felek közötti különbségen az egyik vagy másik fél nagyobb befolyásán van a  hangsúly, pl. tanár-diák,

tanár - diák                 főnök - beosztott              orvos - beteg

"Jel az, ami az érzékelésnek önmagát, a léleknek pedig önmagán kívül valami mást tár elébe."
(AUGUSTINUS; Vallomások. 1982)

A kommunikáció típusai:
- egyirányú, mert a vevőnek nincs módja a folyamaton belül a feladó szerepét betölteni.

pl. költő, író              -                olvasó között 
vagy a       
költő, író                -           televízió adás között

- kétirányú, mert a feladó és vevő a kommunikációs folyamatban szerepet cserél. (pl. beszélgetés, telefonálás, vitatkozás, stb.)
- közvetlen a kommunikáció, ha a feladó és a címzett egyszerre vesz részt a folyamatban, térben közel van egymáshoz
-  közvetett a kommunikációról minden más esetben.
(pl. magunknak emlékeztető feljegyzést készítünk, csomót kötünk a zsebkendőnkre, vagy egy harmadik résztvevő segítségével jut el a címzetthez az információ, de ide tartozik minden tömegkommunikáció is, melyre a közvetettség és az egyirányúság jellemző)

Metakommunikáció alatt azokhoz a beszédhez tartozó spontán mozgásos megnyilvánulásokat értjük, amelyek nagyrészt a humán fejlődés által jelennek meg, és a beszéd folyamatának önkéntelen kísérői. Ezek a beszédtartalom érzelmi-indulati színezői, a közlés valódiságának kifejezői, kapcsolati és közlésszabályozó funkciót töltenek be.

harag                                     öröm                                bánat

Metakommunikációról az írott közlések esetében is beszélhetünk. Funkciója ugyanaz, mint a beszédet kísérő metakommunikatív jelzéseké, természete viszont a grafikus megvalósításból eredően eltérő. Nagy szerepük van pl. az írásjeleknek a hangsúlyok kijelölésére, vagy az írás egyéb formai jegyeinek, amelyek különösen szembetűnnek. Ilyen metakommunikatív szignáloknak tekinthetők az írás grafológiai jelei is. (pl. írás nyomatéka, dőlése, margók, szimbólumok, stb.)

A KOMMUNIKÁCIÓ CSATORNÁI

Verbális kommunikációs csatornák

"Kommunikáció céljából az ember rendelkezésére áll: a beszéd és az írás, sőt a gesztusnyelvek is. S nemcsak a kísérő gesztusok, hanem teljesen kidolgozott nyelvek is, olyanok, min a síksági indiánok jelbeszéde. Ezen a jelbeszéden korlátlanul tudnak társalogni, prédikálni, szerelmet vallani és így tovább. A beszédnek azonban egyedülálló és sajátos helyzete van, mint a kommunikáció általános és egyetemes eszközének. Sok előnye is van a többi kommunikációs eszközzel szemben."
(LOTZ, 1976, 62 )

Írás

"a nyelv segítségével kifejezett gondolatok rögzítésére szolgáló, egyezményes grafikai jelek  rendszere"
(HOPPÁL, 1990, 100)

Az írás: "Nyelvileg kifejezett gondolatok maradandó rögzítésére szolgáló, kisebb-nagyobb emberi közösségektől elfogadott, egyezményes grafikai jelek rendszere."
( KÉKI, 1971, 10 )

Beszéd és a nyelv
A nyelv a közlés, a kommunikáció eszköze, jelek rendszere. Az emberiség kezdete óta meghatározó és fontos szerepe van a nyelvnek. Kutatása a nyelvtudomány feladata. A verbális csatorna a nyelvből, mint általános jelrendszerből és ennek alkalmazásából, a beszédből, valamint az írásból áll. Ha a verbális kommunikáció és a metakommunikáció egybeesik, az információ átmegy.

"A nyelv egymagában álló hatalmas szervezet, egy természetproduktum, melynek oly furfangos, de lényegében fölségesen egyszerű törvényei vannak, mint a természetnek."
(KOSZTOLÁNYI, 1990,8)

A nyelv társadalmi jelenség, a társadalom hozta létre, fejlesztette ki, a társadalom fennmaradásának biztosítéka. (A magyar nyelv az uráli nyelvcsaládhoz, azon belül is a finnugor ághoz tartozik.) Mintegy tízezer különböző nyelvet és nyelvjárást ismerünk, amelyek mind egyedülállóak a maguk nemében. A nyelv használata minden eddig ismert emberi kultúrát jellemez. 
A nyelv az emberi kommunikációban több fontos funkciót lát el:
- lehetővé teszi a világ szimbolikus megjelenítését (nem kell jelen lennie annak a tárgynak, amiről az interakció folyik, pl. életjelenségek, stb.)
- lehetővé teszi, hogy a cselekvéseinket másokkal összehangoljuk, együttműködjünk.
- a nyelv által lehetővé válik, hogy a közlések cseréje során személyes jelentéseket közvetítsünk az embertársaink számára.

Nem verbális kommunikációs csatornák:

Az írás nem verbális eszközei: papír, toll, ábrák, képek, stb. 
A beszéd nem verbális jelei: gesztus, mimika, a mozgás, a térköz (bizalmas, személyes, társasági, nyilvános), az öltözködés, testtartás,
vokális jelek (a kimondott üzenetek hangalakjának milyenségét jelenti), tekintet, emblémák (ruha, haj, díszek, stb.)
kronémika ( az interakció időviszonya, vagyis hogy a beszélgetés résztvevői a beszélgetési szakaszokra, mint a búcsú, üdvözlés, stb. mennyi időt fordítanak.

A KOMMUNIKÁCIÓ HIBÁI:

- ha rossz a kommunikáció előkészítés (tisztázatlan, mit is akarok igazán közölni, elérni)
- ha a megértést nem könnyítjük meg
- félreérthető szituációt teremtünk
- ha hiányos, veszteséges az információ (pletyka, pl. add tovább játék)
- ha a kommunikátor hitelét veszti, nincs bizalom a közlő felé
- ha az információ megszakad, elfelejtik továbbadni

A hibák megelőzése, megoldása:
- világos, és teljes legyen a közlés, az információ (tisztesség is kell hozzá)
- a kommunikáció épsége, integritása (információ veszteség és torzulás nem léphet fel)
- alacsonyabb beosztásúakkal való kommunikáció (mert igénylik)
- a közlés legyen egyszerű és hiteles
- a közlő felé a másik fél mutasson meghallgatási szándékot
- a kommunikáció soha ne empátia nélkül jöjjön létre

"Nyelv nélkül nem tudnánk megérteni magunkat egymással - ez így nem igaz; az viszont igen, ( …. ) hogy a beszéd és az írás használata nélkül az emberek nem tudnák magukat megértetni."
( WITTGENSTEIN )

Gyurán Erzsébet
grafológus