Országos Írásszakértő Intézet

Grafológus a Teotihuacán árnyékában

Jó sorsom és párom spanyol verseskönyve elvezérelt Közép-Amerika csodálatos, egzotikus országába, Mexikóba. Kis közvéleménykutatás, mi jut eszedbe Mexikóról: tequila, sombrero, chili, taco, aztékok, spanyol hódítás…
Nekem meg mi jutott eszembe a maya piramisok 32 fokos árnyékában: Csányi Ildikónak a Grafológia 2000/3. számában megjelent cikke a machók írásáról.
Volt is a 23 milliós fővárosban macho (ejtsd:macsó), azaz hím elég !(Persze a párom is, de ő most itt kiesett a vizsgált populáció köréből)
Gyönyörű fekete bőr, fénylő fekete haj, koromszemek és villogó fogsorok. Hűha, gondoltam, itt aztán a gyűjtési lehetőség!
Nem sokat kellett keresgélnem, mert a felső ezer jótékonysági partiján egymás kezéből kaptak ki a jobbára hímnemű egyedek, ugyan elemezném-e az írásukat, ha már eljöttem Európából.
Merthogy igen kíváncsiak. Merthogy náluk nem nagyon van ilyen tudomány. Merthogy (és ezt nem mondták ki, de a sóvárgás szinte tapintható volt) nagyon szeretnék papíron is látni, hogy milyen nagyszerű emberek is ők. Mert nem elég az udvari fotóssal ötpercenként készíttetett, obligát, sztenderdszerű pózban történő, harminckétfogas, lehetőleg szoborszerű fénykép, kell egy írás is (amit majd természetesen spanyolra fordítva bekeretezünk).
Nem tudtam a támadásokat kivédeni (igaz, nem is nagyon akartam), főleg, hogy azonnal elcsábítottak a fotóra, szalvétára, étlapra firkantott aláírások, melyekre csak nagy nehezen tudtam még egy-két sort rácsalni (Por favor: e-mail, mobil...Muchos gracias...) 
Na, gondoltam, csinálunk itt egy kis propagandát a magyar grafológiának, hát lássuk.
Lássuk azokat az írásokat, melyeknek Ildikó kutatásai szerint uralkodási vágyat, céltudatosságot, racionalitást, öntudatosságot , felduzzadt Én-képet és büszkeséget kellene tükrözniük, feltéve, ha igazi machok .
Kíváncsi voltam, hogy egy geneteikailag ennyire másként kódolt, kultúrantropológiai szempontból a magyartól ennyire eltérő nép (véletlenszerűen kiválasztott) férfitagjait általánosan jellemzik-e a bennünk kialakult macho-képhez tartozó írásjegyek. Ehhez persze gyűjtöttem még egy-két mintát: ruhásszekrénnyi testőrünkét, egy pincérét  és egy régiségkereskedőét. Itthon gondosan átnéztem a mexikói iskolai stenderdet, hátha kell majd. De jól tettem!Kicsit hasonlít az amerikaihoz, de annál karakteresebb, mondhatni férfiasabb.
Tartozom annyival a grafológia tudományosságának, hogy miután fent felvázoltam az írásmintavétel körülményeit, lejegyezzem: a duktorok egy része felsőfokú végzettségű, magas állami , politikai és tudományos pozíciót betöltő, jobbkezes,nem szemüveges férfiak voltak 40 és 70 év között, a régiségkereskedő 72 éves, jobbkezes, nem szemüveges, a pincér harmincas éveiben járó, jobbkezes, nem szemüveges férfi volt.(Egyébként Mexikóban alig láttam szemüveges embert. Vajon miért?)
Távol áll tőlem, hogy tudományos vizsgálatnak tüntessem fel a pár kapott minta elemzését, mégis nagyon érdekesnek tartom közreadását.
Végső konklúzióm: nagyon machók! Mondhatni,ott a férfiak többsége macho (Ildikó grafo-és személyiségjegyeinek szempontjából), de mivel ők is hús-vér emberek, ugyanúgy különböznek egymástól, mint a magyar férfiak. Legfeljebb sokkal jobban leplezik különbözőségüket. Kínosan ügyelnek a társadalmi szerepek megkövetelte magatartási formákra, és valódi énjüket sokkal jobban elrejtik, mint a mi férfiaink. Hogy ez jó vagy rossz, nem tisztem megítélni. Azt hiszem, a férfiak túlélési stratégiájának két különböző fajtája. Nem jobb, nem rosszabb a másikénál.
Azt láttam az írásokból, hogy a megnövekedett Én-kép betűk, a felduzzasztott kezdőbetűk, a lendületes, felfelé törekvő írás náluk mást jelent, mint üres pózolást, hímsovinizmust. Inkább büszkeséget a munkával, tudással megszerzett pozícióra, eredményekre, melyek mögött kétségkívül komoly erőfeszítések, megfeszített akaratok, fáradhatatlan törekvések,energiáik hihetetlen erejű mozgósítása, kényszerű megalkuvások és belső vívódások lehetnek.
A mexikói férfiak dominánsan férfiközpontú társadalmában nem veszik emberszámba azt, aki nem tartja el népes családját, nem "ura és parancsolója" családjának. Társadalmi rangjuk, munkájuk, elismerésük  életerejük függvénye, és aki ebben alulmarad,lemarad.
Szocializálódásuk közben pedig (nem irigylem érte őket), meg kell küzdeniük hatalmas vitális erőik, libidójuk féken tartásával. Túltengő Eros-ukat ezért oly módon elégítik ki, hogy miközben a fanatikusságig és valódi hittel keresztények, körmönfont, és férfiszolidaritással megerősített módszerekkel elégítik ki szexuális vágyaikat a másik nem körében.
A nőkhöz való viszonyukat azonban (szemben a nálunk ismert attitűddel), nem öntelt pöffeszkedés, a másik nem lenézése vagy fennsőbbségük érzékeltetése jelzi, hanem latinos romantika, szellemes társalgás, bókok és a csodálat verbális kifejezése. Finom érintés (az egyébként  igen erős kezekkel), simogatás, gyengéd kézszorítás,esetleg egy sebtiben előadott romantikus dal üzenik a macho csodálatát, érzelmi "beindulását".
A vizsgált (főként alá-)írások legfeltűnőbb jellemzője a hatalmas, egyenletes nyomaték, a szexuális szimbólumbetűk túltengése(még nagy kezdőbetűk esetén is),aránytalanul nagyra torzulása,a szenvedélyesség és érzelmi felfokozottság jelei a nagyra nőtt hurkokban, 'e' betűkben, erőteljes és lendületes aláhúzásokban, egyéni vonalképzésben.
Keménységüket, hajlíthatatlan céltudatosságukat egyesek kíméletlen eszközökkel, mások ügyes diplomatikussággal érvényesítik.
Az írások ebben is megmutatják, hogy ki az, akit a többiek csak a látszat és a jól felfogott érdek kedvéért fogadnak be, közben pontosan tudják, hogy veszélyes, kiszámíthatatlan, hataloméhes ember, és ki az, akit valóban kedvelnek, mert szívélyessége önérdekű ugyan, de mégsem okoz másnak kárt, és így halad felfelé.
Grafológusi pályám során még nem találkoztam olyan fényképpel, melynek a hátoldalára írt szöveg  tapintással  tükörírásszerűen olvasható lett volna. Pedig az egyik minta tulajdonosa így ír. Ő az egyike az agresszív, tolakodó, erőszakos beilleszkedőnek…nem is szeretik!
A vitalitás, az életerő, a tettvágy, az ellenállhatatlan energizáltság, lendület és "túlpörgés" süt az írásokból, ugyanakkor a fent említett kettős én, az álarc mindegyik írásban tetten érhető. Hol az erősen szkriptes, kötetlen betűformálásban, hol a kettős védelmi vonalban, hol a szignó burokszimbólumában.
Spanyolra fordított elemzéseimben valamennyien csodálták "lelepleződésüket", hiszen nem rejtettem véka alá, hogy magánéletük, személyiségük kettősségét elárulja az írásuk. Ők azt gondolták, hogy az egyezményes titkok csak a férfitársak előtt ismertek.
Én meg azt gondolom - bár egyetlen női írást sem tudok bemutatni-,hogy a mexikói nők ezt pontosan tudják, és megtanultak alkalmazkodni ehhez a helyzethez. Ebben a kultúrkörben fontosabb a látszat, hiszen egzisztenciák, sorsok, életek múlnak rajta. Szóval ahogy mondtam: túlélési stratégia.
Megható volt az egyik duktor reagálása: ügyészként dolgozik évek óta (ugye tudjuk, milyen személyiségvonások kellenek ehhez a hivatásához?), de nem gondolta volna, hogy valaki az írása alapján szembesíti azzal, milyen komoly belső dilemmákat okoz számára ez a munka. Alapvetően békés, nyugalomra, pozitív érzelmekre vágyó ember, akit minden esetben megrendít és elbizonytalanít, hogy döntenie kell, mégpedig mások élete fölött. Érzelmileg erősen megérinthető természete határozottan tiltakozik ez ellen, mégis családjára, egzisztenciájára tekintettel nem mer (nem tud, nem akar?)változtatni. Súlyos dilemmájára tapintottam rá: biztos, hogy jó helyen van? Biztos, hogy ezt akarja csinálni? Rám csodálkozott, hogy hogyan leplezhettem le azt, amit ő mindenki, sokszor még saját maga előtt is titkol.
Hát igen:a grafológus időnként döbbenten szembesül mások életének nagy kérdéseivel. Természetesen ezekre maga a duktor fogja megadni a választ, mint ahogy újdonsült ismerősöm is megjegyezte: köszöni, hogy segítettem abban, hogy megtegye az első lépéseket élete megváltoztatásában.
És még egy érdekesség. A fenti macho jellemzők azt is elárulták, hogy ezeknek a férfiaknak a nő kimondott szava megfellebezhetetlen. Újdonsült, 70-es kereskedő ismerősünk boldogan újságolta, hogy augusztusban egy magyar nőt vesz feleségül:Már meg is vette a gyémántgyűrűt. Csillogott a szeme,ragyogott az egész ember… 15 évet fiatalodott.
Itthon (kérésére) felhívtuk a hölgyet, hogy tolmácsoljuk gratulációnkat, és a távolból jött szerelmes üzenetet. Ekkor jött a meglepetés:a hölgy szinte már el is felejtette, hogy vásárlás közben szóba elegyedtek,és annyira megtetszett a férfinak,hogy az azonnal házassági ajánlatot tett neki. Ő persze igent mondott,(pontosabban: "hát persze!" volt a válasz) hisz neki is hízelgett a jó karban lévő idős férfi"rohama". Címet, telefont cseréltek, de mint mondja, részéről egy jó kis flört volt az egész. El is felejtette azóta. Kereskedőnk meg örült, tervezgetett, és eszébe sem jutott, hogy néha azért személyes beszélgetéssel is meg kéne erősítenie a frigy körülményeit. Ő mindent elrendezett, mi kell még? A nő fiatal, gyönyörű, igent mondott, tehát nincs mit megbeszélni, kételkedni. Most aztán jönnek a kínos pillanatok, amiből egy tanulság van a nők számára: sohase kacérkodj egy mexikói machóval, és főleg ne tégy felelőtlen ígéretet, mert a szavadon fognak! 

És íme néhány minta, alátámasztandó a fentieket:

70 éves mexikói közgazdász vagyok. Még duzzadok az életerőtől, de ez tartja bennem a lelket. Ha a vonalaim kissé reszketegek, attól még a munkámat jól csinálom.

Az államapparátus fáradhatatlan embere vagyok nagy ambíciókkal, de sokszor terhes ez a szerep. Jólesik néhány jóbaráthoz őszintén közeledni.

Bár már nem vagyok tinédzser, de minden bajom ellenére szeretem az életet. Reszketeg vonalaim árulkodnak koromról, de azért állom a sarat! Elvégre mexikói, talpig férfi vagyok!

Egy grafológus és egy mexikói macho.

Hát igen, lelepleződtem. Valódi vágyaim és társadalmi szerepem nem nagyon esnek egybe. Maradjak ügyész, hisz annyi minden érdekel.

Hűha! Az írásom átütötte a fénykép papírját! Na kapok érte, mert már így is sok igazat mondott; hogy harsány vagyok, az őszinteség tiszteletlen nálam, tolakodásom nem elegáns...

Na most mondja valaki, hogy ez nem egy igazi macho! Saját óceáni búvárunk...sajnos nem írt nekem...talán nem is tud.

Nem lehet kétséges, hogy fontos vagyok önmagamnak. Énképbetűim és balsodrású vonalaim saját zsebre dolgoznak. Persze büszke is vagyok, hisz pincér lehetek egy jó helyen...

Tudtam, jó tanár, jó rektor, jó üzletember vagyok, imádom az életem. De, hogy önös szívélyességemet is észrevegyék az írásomból...fel kellene vennem ezt a nőt grafológusnak...

Papp Zsuzsanna
grafológus, pedagógus