Országos Írásszakértő Intézet

"Kell ott fenn egy ország"

Nagyon érdekes felkérést kaptam: egy pusztaszabolcsi festőművésznő korán elhunyt édesapjáról akart könyvet írni, amikor megkeresett: erősítsem meg mint kívülálló, az édesapjáról írt elfogult véleményét. A könyv elkészült és meglepetésemre az elemzés is belekerült.

Részlet Kádár Tünde könyvéből

Tisztelt Kádár Tünde!

Köszönöm, hogy megtisztelt bizalmával, és rendelkezésemre bocsátotta édesapja írását grafológiai elemzés céljából. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy egy ilyen rendkívüli ember személyiségét megismerhettem, és örömmel tölt el, hogy szaktudásommal hozzájárulhatok a róla írott könyv objektívebb, teljesebb portréjához.
Édesapjának, Kádár Bélának egyénisége, rendkívüli hatású emberi tulajdonságai írásából teljes mértékben kibontakoznak. Előre bocsátom, hogy korai tragikus halálának megfejtéséhez is némiképp választ tudott adni a grafológia.
Édesapja mentális képességek tekintetében átlag fölötti szintet képviselt. Akkori írása elsősorban a szociális és az absztakt intelligencia preferenciáját mutatja, ugyanakkor nem nélkülözi a praktikus és intuitív jegyeket sem. Gondolkodásának tempója rendkívüli gyorsaságot mutat: a problémák észlelése, felfogása, a megoldás megtervezése és a kivitelezés között igen kevés idő telhetett el.
Írásában ugyanakkor fellelhetők annak a folyamatnak a nyomai, hogy egy-egy probléma feldolgozása előtt szüksége volt annak végiggondolására, a cselekvés megtervezésére. Miután (komoly belső önmeggyőzés révén) megerősítette magát abban, hogy képességei alapján az adott szituációban képes hatékonyan „működni”, hezitálás nélkül fogott a megoldáshoz.
Tudósi precizitás igénye látható a dolgok rendszerezésében, bár ezen a területen elsősorban érzelemvezéreltsége és rendkívül gyors cselekvési kényszere hátráltathatta.
Írása zseniális ötletességet, kreativitást mutat. Bármely, a műveltségi körébe tartozó problémára, feladatra számtalan megoldási alternatívát tudott felmutatni, és képes volt azok közül a leghatékonyabbat kiválasztani. Rendkívül színes, gazdag személyiség lehetett.
Óriási ambíció, önbizalom, lelkesedés, céltudatosság, önmegvalósítási vágy jellemezte, de a legkevesebb figyelmet fordította fizikuma, egészsége védelmére. Úgy tűnik, mindent annak a célnak rendelt alá, hogy alkosson, mégpedig maximális erőbedobással.
Nála az ismeretszerzés, az alkotás, a tudás átadásának, közzétételének vágya egészséges becsvággyal, Én-megmutatással, a társadalom jobbításának vágyával párosult. Ez a beállítódás olyan szinten épült be személyiségébe, hogy a magánélet és a közélet szerves egységet alkotott, nem különült el. Ez leginkább aláírásán látszik.
Sikerorientált, érzelmei által alapvetően befolyásolt, büszkeségében is szerényen (de soha nem megalkuvóan) viselkedő személyiség volt, aki ugyanakkor -bár talán soha nem mutatta ki – komoly belső harcokat vívott önmagával. A szellemi elitre általában jellemző állandó kétely, a magasabbra törés vágya, az önfejlesztés igénye folyton munkált benne, talán mert mindig azt érezte, hogy még több idő kellene számára az alkotásra, az önfejlesztésre. Így hát abból az energiatömegből táplálkozott, ami eleve adott volt számára, de sajnos nem adott időt magának a teljes ellazulásra, feltöltődésre. Még pihenése is aktív cselekvés lehetett. Karakterére jellemzően figyelmen kívül hagyta energiái végességét, mondhatni „két végén égette a gyertyát”. A cél, az alkotás fontosabb volt számára mindennél. Írásából egy folytonos belső lázban, tettvágytól égő ember képe bontakozik ki, aki nem ismer lehetetlent. Folytonos aktivitás, lendület és céltudatosság hajtja.
Képzelete, fantáziája folytonos mozgásban volt; mindenben meglátta a feladatot. Az igazán elhivatott emberek, a szellemi elit magatartási mintáit hordva fontosabbnak tartotta magát az eredményt, mint az elismerést. Ennek ellenére minden szellemi jutalom boldoggá tette, az anyagi világ nem különösebben érdekelte. Nagyvonalú volt szellemiekben, anyagiakban, érzelmeiben egyaránt.
Magas szinten kiérlelt belső értékrenddel bírt, morális kereteit korán kijelölte, és ehhez következetesen ragaszkodott. A vele szemben megjelenő erőkkel, a konfliktusokkal bátran szembenézett, de olyan intellektuális repertoárral bírt, hogy ezeket nem élezni, hanem megoldani volt képes.
Szerette a szellemi kihívásokat, ezek adtak nyugtalan szellemének új és új kihívást. Igazi intellektuelként az alkotó kreativitás képességének birtokában élt és dolgozott. Lázasan kereste a sokoldalúságát kielégítő feladatokat, napi 36 órát is képes volt élni.
Talán emiatt nem vette észre, hogy szervezete egyre rosszabbul tűri ezt a tempót. 43 évesen bizony jelen voltak írásában a túlfeszítettség, a stressz okozta belső feszültség jelei, a szív és a keringési rendszer megbetegedésének lappangó tünetei, sőt a szívében és fejében hordozott problémagenerálás is nyomot hagyott írásán.
Közösségben nem lehetett nem figyelni rá, hiszen kommunikációs készsége igen fejlett volt; gazdag verbális repertoárral bírt, ezért minden társasági-közöségi esemény alkalmával oda kellett rá figyelni. Fejlett szociális érzéke révén el tudta fogadtatni nemcsak önmagát, de tevékenységét, annak módszereit is. Képes volt másokra maximálisan odafigyelni, de bizony ingerültté tette a tehetetlenség, a lustaság, a nemtörődömség, a közöny. Ilyen esetben rossz utat választott: inkább felvállalta a másik munkáját is, csakhogy az elképzelt megoldás megvalósuljon. Ismét energiapazarlás!

A külvilág számára hitelességét tudása és önzetlensége adta. Szervezőkészsége és mozgékonysága miatt sokszor sokkal nagyobb terhet testáltak rá, mint ami ésszerű lett volna. Ő pedig olyan ember volt, aki nem szívesen mondott nemet, különösen, ha számára érdekes, lelkesítő, szellemileg aktivizáló feladattal találkozott. Működött ebben persze egyfajta egészséges hiúság is, mely lételem volt számára.Úgy tűnik, érezte, hogy rövid idő alatt sokat kell teljesítenie, hogy mindent megvalósíthasson terveiből.
Írása személyiségének egyfajta szélsőségességét is mutatja: az erős- kiegyensúlyozott férfi időnként átbillent az erős-kiegyensúlyozatlan állapotba. Ezt vagy szellemi elégedetlenség vagy pedig a test és lélek pihentetésének hiánya okozhatta. Egy-egy siker, jól megoldott feladat után már a következő feladaton dolgozott fejben, így képtelen volt teljesen „kikapcsolni”.
Önmagához való viszonyában is ambivalencia látható. A külvilág számára jól titkolt belső kételyek néha önmarcangolássá váltak, melyekkel nem szívesen terhelte környezetét. Sokkal jobban szerette a hozzá közelállókat annál, mint hogy kimutassa feszültségét, fáradtságát, netán kudarc miatti elkeseredettségét. Így aztán önmagából merítkezve próbált új energiákhoz jutni. Ezek a szerepállapotok pedig egy idő után rögzültek, így előfordulhatott, hogy hozzátartozói nem érezték teljes súllyal jelenlétét. Sokszor érezhette magányosnak magát, pedig csak nem osztotta meg az igazi problémát szeretteivel, akik felé nem közvetítette teljes nyíltsággal időnkénti elgyengülését. Talán nem tartotta férfiasnak bevallani azt. Közben pedig nőies empátiával, érzékenységgel, befogadókészséggel fordult minden szép és értékes dolog felé. És mivel nem tudta hol levezetni a belső frusztrációt, előbb-utóbb ki kellett sülnie ezeknek valahol. Talán ez áll korai halála hátterében. Mindenesetre írása alapján egy rendkívüli ember képe bontakozott ki, akinek elvesztése mindannyiunk vesztesége. Alkotóerejének, tudásának még nagyon sokáig kellett/lehetett volna szolgálnia minket.
Kedves Tünde!
Az Ön írásából jól látszik, hogy van, aki folytassa ezt a küldetést. Az Ön dinamizmusa, lelkesedése, igen erős motiváltsága a garancia arra, hogy édesapja öröksége nem vész el, sőt, jó kezekben, magasabb szinten folytatódik. Az Ön írásában is látható, hogy alkotó emberként nemcsak édesapja mementójával, hanem még sok más értékes alkotással fogja gyarapítani a szellemi életet. Mindehhez nem kívánok Önnek kitartást, akaraterőt, ambíciót, mert mindezekkel abszolút értékben bír, és ezek igen erős mértékben segítik Önt életében, munkájában.
Kívánom viszont azt, hogy apja emlékéből táplálkozva hozzon létre minél több, új és új szellemi, kulturális értéket, folytassa ezt a nagyon értékes emberi utat.

Még egyszer megköszönve bizalmát, sok szeretettel küldöm szívélyes üdvözletem:

Papp Zsuzsanna
grafológus

Kinagyított részlet Kádár Béla szövegírásából